Üdvözöllek  a blogomon!

A nevem Boldog Tamás. 30 éves, hobby borász, a Duna-menti Szent Orbán Borrend ceremóniamestere. Miért is éreztem a késztetést hogy blogot indítsak? Sosem gondoltam hogy követnem kell a trendeket, legyen szó bármiről, talán már a blogolás sem divat, de ahogy a mondás tartja, a szó elszáll, az írás pedig megmarad.

Mikor tizenhét évesen felszolgáló tanulóként először találkoztam a bor kóstoltatással, és szakértés(sommelier) melletti bemutatásával egy Takler kóstolón, azonnal megfogott az érzés, hogy a bor különleges dolog. Gyakorlati menü kártya írásnál is pusztán a borok ételhez való párosítása érdekelt igazán, addig is legalább a borlapot forgathattam. Boros címkék, borvidékek, fehér vagy vörös? komoly inspirációt váltottak ki belőlem.  Ahogy teltek múltak az évek, édesapám családi szőlője máshoz került de néhány év elteltével,  10 évvel ezelőtt a család újra présház,és szőlő tulajdonos lett. Az adonyi szőlőhegy sajnos egy borvidékhez sem tartozik, nincs egy meghatározó szőlő fajtája, sem hegybírója, mégis az adonyi szőlő"hegyen" jutott nekünk is a kb. ezerből egy pincelyuk. Apámmal tényként közöltük, hogy csak bulizni fogunk kijárni a présházba, ne is számítson többre.     20-22 évesen mi máson is járna az emberfia esze.

Aztán a jó pedagógia apám részéről csak révbe ért. Ott voltunk a présház felújításnál, a tőkék rendbe rakásnál, az első szüretnél, a borfejtésnél, aztán idővel azt sem felejtette el megkérdezni én is kérek-e egy pohár bort, nemcsak a jó ráchegyi szomszédok két kapálás között.

És hogy miért hobby a borász? A családi terület hivatalosan zárt kert alig 600 tőke szőlővel. Amint mondtam a terület nem borvidék, de mégis van a szőlőhegynek egy kiváló borrendje, egy több mint  200 éves kápolnája amelyet Szent Orbánnak, a szőlő és bor védőszentjének emeltek, és rengeteg olyan elhivatott szőlős gazdája akik mind szívükön viselik területük és boruk sorsát, jöjjön oda vendég a világ bármely pontjáról, és a betérőnek a legnagyobb szerénység mellett mondja el mindezeket, pusztán vendégszereteti fele barátságból!

Én ennél a pontnál ragadnám meg motivációm első fontos tényét. Egy nem borvidéki területet megismertetni a világgal, és bemutatni aki csak nyitott, hogy mi történik itt a hegyen.  24 évesen egy átmulatott fiatalkori éjszaka után apáink helyi borversenyi sikerein felbuzdulva, Peti barátommal eldöntöttük, saját bort készítünk. Annak rendje és módja szerint vettünk is hozzá saválló tartályt,és a következő év őszén el is készítettük a saját nedűt, persze nagy apai hátszéllel. Maradjunk annyiban, hogy az első évben, iható lett a bor, és senki nem halt meg tőle tudomásaink szerint. Sajnos Peti barátom munkahelyi, és családi elfoglaltságai miatt a következő évjáratokat már nem vállalta, amit maximálisan megértek, de ígérete szerint fogunk még közös bort készíteni, amit be is hajtok rajta.

Én nem adtam fel, és most már mondhatom hogy a tanulás, utána járás, borrendi kirándulások, borkóstolók, más hozzá értő borászok nyitottságomra adott válaszuk mind arra sarkalltak, hogy tegyek, és azóta is érdemes tennem az adonyi, és a magyar szőlő és bor kultúráért. Az ötödik, és talán most már mondható, saját borom elkészítése után, néhány héttel ezelőtt az évenként megrendezett közgyűlésünk keretein belül az a megtiszteltetés ért, hogy az újonnan megalakuló Duna-menti Szent Orbán Borrend Adony nagytanácsa tagjai közé fogadott, és a ceremóniamester titulussal tiszteltek meg engem a borrendi társak, és bízott meg Schmidt Attila nagymester!

A motiváció tehát maximumra csavarva, a célok kitűzve, a blogban pedig szeretnék megosztani minden olyan régi, és új, velem kapcsolatos impulzust, ami mások számára bármilyen formában hasznosítható.

Tarts velem!